Honlap címe

Ahogy azt a neve is mutatja, a fajta Németországból származik. Az ónémet juhászkutyából és különböző pásztorkutyákból tenyésztették ki. Végleges, mai formáját az 1800-as évek körül érte el. Eredetileg a neve Deutscher Schäferhund.A tenyésztők főleg a szépségre törekedtek, azt akarták elérni, hogy a juhászkutya leginkább hasonlítson a farkashoz.

A német juhászkutya egy középnagy és erős kutyafajta. Lehet hosszú- és rövid szőrű. Habár a fekete és a barna szín a leginkább meghatározó, a német juhászkutya számos színben és mintában előfordul, de ezek közül nem mindegyik elfogadott az FCI (Fédération Cynologique Internationale - Nemzetközi Kinológiai Szövetség) által. A két színpáros lehet fekete és vörösesbarna, fekete és vörös, fekete és barna, fekete és ezüst, fekete és krémszínű, fekete és sárgásbarna vagy ezüst és barna.

Intelligens, mozgékony, kiegyensúlyozott. Szinte mértéktelen a temperamentuma, ennek ellenére engedelmes, figyelmes, elfogulatlan, a feladatokat jókedvűen végzi. Kellemes társ a háznál, imádja a gyermekeket, barátságos a háziállatokhoz. Ideális munkakutya, nagyon nehéz helyettesíteni.

Kínai fajta; évszázadok óta él az ország déli tartományaiban, a Dél-kínai-tenger mellett.A shar pei tömzsi megjelenésű kutya lejtős vállal, széles és mély mellkassal.Többféle farokkal is ismert, leggyakoribbak a csavarfarkú és a gyűrűsfarkú egyedek. Homlokán feltűnő ráncok vannak, de a látását nem akadályozzák. A viszonylag vaskos fülek olyan kicsik, amennyire csak lehet. A shar pei azt jelenti: homokbőr. A szőrzet igen rövid, érdes tapintású, sörteszerű, aljszőrzet nincs. Megengedett színei az egyszínű fekete, kékesfekete, rozsdabarna fényű fekete, barna, vörös és őzbarna. Krémszínű szőrzet is előfordulhat.A shar pei mozgékony, barátságos és játékos kutya, de olykor akaratos és hatalmaskodó is lehet. A gazdájával és családjával szemben odaadó, de az utasításoknak nem hajlandó szolgai módon engedelmeskedni, és arra sem hajlandó, hogy a gazdájától függőnek mutatkozzon. Figyelmes és szükség esetén megvédi a családját, de nem agresszív és nem is eltúlzottan éber. Általában nyugodt, józan, kiegyensúlyozott kutya benyomását kelti. Nem ugat sokat. A shar pei általában az ismeretlenekkel is barátságos, bár eleinte kissé tartózkodó lehet velük szemben. Jól kijön a gyerekekkel, ha azok tisztelettel bánnak vele. A jól szocializált shar pei békésen együtt tud élni a macskákkal és más háziállatokkal, de a más kutyákkal való együttlét olykor gondokat okozhat – ez azért van, mert a fajta alapvetően harcias természetű.

Leírása[szerkesztés]

Eredeti megjelenésű kutya. Koponyája lapos, arcorri része rövid, szögletes, stopja kifejezett. Szeme kicsi, sötétbarna, keleties metszésű. Füle hegyes, apró, felálló. Orrtükre fekete. Szájpadlása és ajkai ugyancsak feketék. Nyelve kékeslila. Nyaka izmos, rövid, gallérszerű szőrzet borítja. Háta erős, egyenes, ágyéka széles, masszív, mellkasa mély, hasa enyhén felhúzott. Végtagjai párhuzamosak, közepesen hosszúak,erőteljes csontozatúak. Farkát a hátára kunkorítja. Szőrzete rendkívül tömött, dús, hosszú, a koponyatetőn és az arcorri részen rövid. Színe vörös, fekete, krémszínű, kék, vagy fehér. Marmagassága 46–55 cm, testtömege 20–27 kg. A napi ajánlott ételadag 2100-2400 g. Várható élettartama 11-12 év. Tenyésztői sajnos ma már plüssmackóhoz tették hasonlóvá. Kiváló társ. A városlakó emberek a kutyával szemben támaszott minden igényét kielégíti. Különlegessége lilás vagy lila nyelve.

Eredete[szerkesztés]

Legalább 2000 éves kínai fajta; valószínűleg Tibetből származik. Kínába a hódító mongolok révén kerülhetett. Egyes szakmunkák szerint őse a tibeti dog és a szibériai szamojéd spicc. Annyi bizonyos, hogy a Nemzetközi Kennel-jegyzékbe 1877-ben jegyezték be.

Tulajdonságai[szerkesztés]

Eredeti, semmilyen más fajtához nem hasonlítható egyéniség. Méltóságteljes, önálló, ellenálló, nyugodt, csendes kutya, nagyszerű fajta. Egyenes, hűséges, a túlzott gondoskodást nem igényli. Idegenekkel, más kutyákkal bizalmatlan. Igaz, a többi kutyafajta sem szereti a csau-csaut. Azért nem szeretik, mert állítólag nincs "kutyaszaga", így a többi állat bizalmatlan felé. Ő maga rendkívül makacs tud lenni, nem túl barátkozó, de hűséges.

Alkalmazása[szerkesztés]

Őrző-védő fajta. Eredetileg harci kutya lehetett, de társasági ebként is nagy múltra tekinthet vissza. A kínai császárok, mandarinok elkényeztetett kedvence volt. Állítólag arra is tenyésztették, hogy a húsát fogyasszák, mert - a kínaiak szerint - igen ízletes. Jó házőrző, de sokan díszkutyának tartják, ám a túlzott kényeztetést nem kifejezetten szereti.